4/17/2010

7-en, mint a törpék ...

... vagy 7-en, mint a gonoszok? ;)

Ma ismét állatorvosnál voltunk és megnéztük, vajon hány kölyök lapul az egyre kerekebb pocakban. Nem volt egyszerű, de végül azért kiderült, hogy 7 kicsi szürke izeg-mozog odabenn. :)
A kismama jól van, bár néha a nagy hullámzó hasa felé tekingetve nem teljesen érti, kik és miért buliznak odabenn.
És természetesen még mindig folyamatosan éhes. A táp mellé boldogan elrágcsálja a napi alma és répa adagját és örömmel nyalja tisztára Andris után a joghurtos poharat. Már háromszor kap enni egy nap, egyrészt mert nem tudok ellenállni a "rögtön éhen halok" tekintetének, másrészt a kölykök miatt egyre kevesebb kaja fér bele egy-egy evéskor.
A sétákon még mindig nagyon aktív, száguldozik, mintha még karcsú lenne, de hazaérve azért elpilled és végignyúlik az étkező hideg kövén.

Esti programunk bővült néhány napja. Este 9 óra körül Jégusz felfekszik az ágyra, hanyatt dobja magát és simogattatja a hasát. Így felfigyeltem, hogy az egyik pocaklakó minden érintésemre reagál és szinte visszasimogat. A kis aktivista a bal bordaív aljában a méhszarv végében fészkel, így már tudom, hogy utolsónak, vagy utolsó előttinek fog megszületni, majd jól megnézem magamnak. :)

Hamarosan itt az április 28.-a, úgyhogy a szülő- és gyerekszoba már készen áll a kicsik fogadására és három nap múlva elkezdjük a hőmérőzést is.

4/14/2010

Bálnásodunk, trallala

A vemhesség első két harmadában Jégusszal nagyot fordult a világ, elvették az eszét a hormonok. Nem elég, hogy kaját lopott az asztalról (amire még sosem vetemedett), de az eddig normális kutyámból kibújt az antiszoc, 2 hétig képtelenség volt az utcán hörgés nélkül kutyák mellett elmenni vele. Mindegy volt, hogy kölyök vagy felnőtt, szuka vagy kan, Jäger már messziről mindegyiket elküldte melegebb éghajlatra, ráadásul egész séta alatt olyan tarajos volt, hogy egy ridgeback megirigyelte volna. Én meg persze égtem, mint a rongy, a gazdiknak hiába mondtam, hogy ő egyébként nem ilyen, csak a vemhesség hozza ki belőle az állatot, nem hiszem, hogy elhitték. Úgyhogy a hosszabb városi csatangolásainkat világosodás előtt és sötétedés után ejtettük meg. Mostanra visszavett kicsit az arcából és végre újra nem okoz gondot a kutyákkal való találkozás, megkönnyebbültem. :)
A lopkodás viszont megmaradt, sőt! Szegény kiskutyám látványosan éhezik és degeszre tömött hassal is képes rávetődni bármely ehető dologra, amit meglát. Így már bányásztam ki a szájából egész krumplit, fokhagymát (naná, hogy hálóstól rögtön 3-at lopott), de zacskós tésztát is, minden kaját el kell dugnom előle. De nem csak itthon kell vigyáznom, az utcai séták során szemfülesen tekingetek körbe-körbe, hogy még Jäger előtt észrevegyem a földön lapuló ínycsiklandó papírzsepiket és egyéb szemetet. :S
..
Az elmúlt két hétben, volt egy "kis" méretbeli változás a pocakon, najó, nem szépítek: Jäger debellásodik. :)
A múlt héten már látható volt, hogy bizony nődögélnek a Kisegerek, kerekedik a pocó:


Minimálisan emeltem az elmúlt egy hétben Jäger napi kajaadagját, naponta kb. 20-30 szemmel több tápot kap, de a manöken alkatának egy időre biztosan lőttek.
Barátaim megmondták a tutit: mostanra Egérkém úgy néz ki, mint egy rosszul felfújt lufi. :)


Kíváncsi vagyok, hány gyerek lapul odabenn, de ez is hamarosan kiderül. :)