5/27/2010

4 hetes kis önálló egérkék


Gyönyörűen fejlődik a csapat, a csajok a legaktívabbak. Biana le sem száll a bokámról, ha valaki kisraptor módjára csüng rajtam, az biztosan ő. Bree folyamatosan az egyik kötéllel játszik és ha valamelyik testvér el akarja tőle venni, annak általában balhé a vége, mert morogva védelmezi, amit kisajátított. A fiúk között vannak nyugodtabbak: Bubble igazi kis nyugibogyó és Bosco sem veszekszik a többiekkel. Bueno és Blue azonban viszonylag sokat csatáznak, amibe néha Bora is bekapcsolódik.
Minden nap egyre érdekesebb figyeli a csipetkéket.

Bree (világoszöld szuka)


Blue (fehér kan)


Bubble (lila kan)


Bora (sárga kan)


Biana (piros szuka)


Bosco (zöld kan)


Bueno (kék kan)

5/26/2010

Szabadlábon a csipet csapat

Mivel néhányan trükkösen pár napja már szökdöstek a "fészekből", így tegnap végleg kiszabadítottam őket az elletőláda fogságából. Mindenki magabiztosan indult neki az étkező felfedezésének és olyan bátor jelentkező is akadt, aki az erkélyen is körbenézett.
A törpikék lecsaptak Jäger vacsorájára és persze megfürödtek az itatótálban, tehát gyorsan belakták az új helyüket. :)


A tápot most már nem kell áztatnom, elég ha végigöntök rajta egy bögrényi vizet, a kölykök máris használatba veszik tűhegyes fogaikat. Evés után mindenki nagyon szép kerek pocóval vonul vissza aludni, bár Bianát tegnap az álom evés közben érte utol. :)


A kölykök egyénisége kezd kibontakozni: van, aki nyugodtabb, de akadnak "harcosabb" természetűek is, akik a már alvó tesók nyakát élvezettel kapják el játékra invitálva. Már most mindegyikük nagyon önálló és ha egyesével egy másik helyiségbe visszük őket, akkor is rögtön feltalálják magukat. Édesen amortizálják a fekhelyüket, ellopják a szőnyegeket, és van aki kisfiam cipőjét próbálja a cipőfűzőnél fogva elcipelni. :) Mivel már sokat játszanak a kis lurkók, kaptak játékokat.

Holnap a kölyök megkapják életük első kullancs elleni cseppjét és a hétvégén elmegyünk kicsit kirándulni, hogy élvezzék ezt a szép tavaszi időt. :)
www.orcitavi.com

5/21/2010

3. hét



Hát azt hiszem, ma volt az utolsó alkalom, hogy a kölyköket a kiskádban tudtam elhelyezni, amíg az elletőládát kitakarítottam ... kinőtték a gyerekek az ideiglenes szállást. :)
Ebben a bejegyzésben már nem szerepel a kicsik súlya, mert a konyhamérlegen már nem férnek el, hiába mérne 5 kilóig. De az méricskélés nélkül is látszik, hogy szépen fejlődnek a kis töltött zoknik.
Már tápot is kap a bagázs, egyenlőre áztatva. Mindenkinek tetszik az új eledel, nagy örömömre az is előfordul, hogy egy-egy kiskutya kismalacként dagonyázik az etetőben, ami után Jäger segítségét kell kérnem, hogy kiderüljön ki lapul a maszat alatt.

Bree (világoszöld szuka)


Blue (fehér kan)


Bubble (lila kan)


Bora (sárga kan)


Biana (piros szuka)


Bosco (zöld kan)


Bueno (kék kan)

5/15/2010

Két hetesek a csipikék

Bizony, már két hetesek a kölykök. Jäger továbbra is nagyon jó anya, szépen gondoskodik a kicsikről. Szerencsére teje is van, így nem kell idő előtt elkezdenem a kicsik etetését. Volt egy kis fotózás, mérlegelés, ahol a kicsik mellé került egy kevésbé fotogén zebra is. :)

Bree (világoszöld szuka) 1800 gramm


Blue (fehér kan) 1800 gramm


Bubble (lila kan) 1700 gramm


Bora (sárga kan) 1800 gramm


Biana (piros szuka) 1700 gramm


Bosco (zöld kan) 1800 gramm


Bueno (kék kan) 2100 gramm - tartja az előnyt a kis bengaboy :)

5/14/2010

Kukucskáló csapat

Kedden kinyílt a kicsik szeme. Annyira más így a pofijuk, sokkal szebbek. És bár a szemükben még nem csillog az értelem, tüneményesek. :)
Egyre jobb a mozgásuk, szépen ülnek, napról napra aktívabbak.






Ma megvolt az első féregtelenítés is. Szerintem a kezemen több paszta volt, mint amennyit a kölykökbe tudtam imádkozni. Nagyon édesen rámköpködték az összeset, amit a szájukba nyomtam, így majdnem egy órát játszottam velük, mire sikerült mindenkivel annyi pasztát lenyeletnem, amennyi kell, hogy a féregtelenítés hatásos legyen. Most jöhet az egy-két napos kakivizit. :) Szinte biztos, hogy nincs bennük egyelten élősködő sem, hiszen Jäger folyamatosan kezelve volt, de azért anyóca is kapott tablettákat. Úgy csapott le rá, hogy időm sem volt elgondolkodni, milyen falatba csomagoljam, hogy megegye. Aztán befeküdt a gyerkőcök közé és lenyalta róluk a maradék pasztát is. :)


5/08/2010

Egyhetes kis nyugibogyók

Az elmúlt héten sokat fejlődött az egércsapat. Mindenki megtanult a nyöszörgés mellett ugatni és ketten közülük már 4 lábra felküzdik magukat, hogy aztán elborulhassanak. Aranyosak, ahogy gurulgatnak séta közben. :) A kis megkülönböztető "nyakörveket" mindannyian kinőtték, így ma kaptak újakat. Talán ez megint kitart egy hétig.
Míg ez első pár napban nyöszörögve keresték Jägert, mostanra hangosan szimatolva célba veszik az anyukát, amint megjelenik az elletőládában, pöpec orruk van.
Andris nagyon kinézte magának a kék kant, hiszen ő a benga a csapatban. :) El is nevezte Bueno-nak. Nekem a zöld csajszi, Bree a szívem csücske és ő várhatóan marad is velünk.
Nyugodt kiskutyák, nagyon jól érzik magukat a kezünkben és tegnap komolyabb reklamáció nélkül tűrték a farokvágást. Bírom a kis csapatot. :)
Mérlegeltünk is, ami ismét nem volt egy egyszerű mutatvány. Egyrészt a mérleg tálkájából már mindenki kilóg, másrészt a ficánkolás miatt elég nehezen lehetett leolvasni, hogy ki mennyit nőtt egy hét alatt. Azért barátosném segítségével egy óra alatt sikerült összehozni. :)
Pakolok pár képet és adatot.

Bree (világoszöld szuka) 1000 gramm


Blue (fehér kan) 1200 gramm


Bubble (lila kan) 1100 gramm


Bora (sárga kan) 1100 gramm


Biana (piros szuka) 1100 gramm


Bosco (zöld kan) 1200 gramm


Bueno (kék kan) 1400 gramm


Jäger nagyon jó anya, a kölykök nem is kívánhatnának jobb gondoskodást. Folyamatosan takarítja őket, az első nyikkanásra ott terem leellenőrizni, minden rendben van-e, és szépen szoptat, pedig nem lehet egyszerű 7 ilyen kis falánk, éleskörmű törpikével. Hosszabb sétára még nem lehet elvinni, mert ha leviszem, egyszerűen csak szalad elvégezni a dolgát és már vezet is haza a kicsikhez.

5/01/2010

Április 28.-án nagycsaládosok lettünk :)

5:2-re nyertek a fiúk

Pár napja már izgultunk Andrissal, vajon mikor jönnek a kölykök, hiszen nincs az a 63 nap kőbe vésve. Mivel Jäger hőmérséklete kedd estére nagyon lecsökkent és éjjel többször is átrendezte az elletőládát, sejtettem, hogy lassan itt az idő. Szerda (63. nap) reggel mielőtt becsuktam volna az ajtót magam mögött, belesúgtam Jégcsi fülébe: "Sietek haza. Várj meg, el ne kezd nélkülem!". Alig vártam, hogy dél legyen és haza indulhassak.
Tündér kiskutyám pedig megvárt. :)
Alighogy hazaértem, fél 1-től elkezdődtek a megnyílási és a tágulási fájások. Szegényem nyögött, lihegett, én pedig biztattam, megéri a fájdalom (nem valószínű, hogy elhitte).
Az első tolófájás este 10 körül volt, majd kb. negyed óra múlva megszületett az első kölyök, a többiek pedig szépen sorban követték. Jäger "lezavarta" az ellést röpke 4 óra alatt.
Az anyuka és a kölykök is jól vannak, mindenki egészséges.
Íme az adatok és a képek:

22.15 szuka 525 gramm (világoszöld)


22.32 kan 523 gramm (fehér)


23.08 kan 530 gramm (lila)


00.32 kan 518 gramm (sárga)


00.42 szuka 510 gramm (piros)


01.22 kan 602 gramm (sötétzöld)


02.15 kan 670 gramm (kék)

Nem volt egyszerű a csipet csapatot egyesével fotózni. Barátnőm felajánlotta, hogy segít, de így is sokáig elhúzódott, mire mindenkiről sikerült homálymentes képet készíteni. Ezek a pöttömök nyújtózkodtak, rugdostak, megpróbáltak kimászni a kezünkből. Olyan is akadt, aki tiltakozott és visítozva próbálta tudtunkra adni, hogy már nagyon elege van a nyaggatásból. Erre persze a drága anyuka rögtön ott termett nyugtató puszikat osztani, így rengeteg kép lett Jäger orráról és nyelvéről is. :)

A jóllakott óvodások

4/17/2010

7-en, mint a törpék ...

... vagy 7-en, mint a gonoszok? ;)

Ma ismét állatorvosnál voltunk és megnéztük, vajon hány kölyök lapul az egyre kerekebb pocakban. Nem volt egyszerű, de végül azért kiderült, hogy 7 kicsi szürke izeg-mozog odabenn. :)
A kismama jól van, bár néha a nagy hullámzó hasa felé tekingetve nem teljesen érti, kik és miért buliznak odabenn.
És természetesen még mindig folyamatosan éhes. A táp mellé boldogan elrágcsálja a napi alma és répa adagját és örömmel nyalja tisztára Andris után a joghurtos poharat. Már háromszor kap enni egy nap, egyrészt mert nem tudok ellenállni a "rögtön éhen halok" tekintetének, másrészt a kölykök miatt egyre kevesebb kaja fér bele egy-egy evéskor.
A sétákon még mindig nagyon aktív, száguldozik, mintha még karcsú lenne, de hazaérve azért elpilled és végignyúlik az étkező hideg kövén.

Esti programunk bővült néhány napja. Este 9 óra körül Jégusz felfekszik az ágyra, hanyatt dobja magát és simogattatja a hasát. Így felfigyeltem, hogy az egyik pocaklakó minden érintésemre reagál és szinte visszasimogat. A kis aktivista a bal bordaív aljában a méhszarv végében fészkel, így már tudom, hogy utolsónak, vagy utolsó előttinek fog megszületni, majd jól megnézem magamnak. :)

Hamarosan itt az április 28.-a, úgyhogy a szülő- és gyerekszoba már készen áll a kicsik fogadására és három nap múlva elkezdjük a hőmérőzést is.

4/14/2010

Bálnásodunk, trallala

A vemhesség első két harmadában Jégusszal nagyot fordult a világ, elvették az eszét a hormonok. Nem elég, hogy kaját lopott az asztalról (amire még sosem vetemedett), de az eddig normális kutyámból kibújt az antiszoc, 2 hétig képtelenség volt az utcán hörgés nélkül kutyák mellett elmenni vele. Mindegy volt, hogy kölyök vagy felnőtt, szuka vagy kan, Jäger már messziről mindegyiket elküldte melegebb éghajlatra, ráadásul egész séta alatt olyan tarajos volt, hogy egy ridgeback megirigyelte volna. Én meg persze égtem, mint a rongy, a gazdiknak hiába mondtam, hogy ő egyébként nem ilyen, csak a vemhesség hozza ki belőle az állatot, nem hiszem, hogy elhitték. Úgyhogy a hosszabb városi csatangolásainkat világosodás előtt és sötétedés után ejtettük meg. Mostanra visszavett kicsit az arcából és végre újra nem okoz gondot a kutyákkal való találkozás, megkönnyebbültem. :)
A lopkodás viszont megmaradt, sőt! Szegény kiskutyám látványosan éhezik és degeszre tömött hassal is képes rávetődni bármely ehető dologra, amit meglát. Így már bányásztam ki a szájából egész krumplit, fokhagymát (naná, hogy hálóstól rögtön 3-at lopott), de zacskós tésztát is, minden kaját el kell dugnom előle. De nem csak itthon kell vigyáznom, az utcai séták során szemfülesen tekingetek körbe-körbe, hogy még Jäger előtt észrevegyem a földön lapuló ínycsiklandó papírzsepiket és egyéb szemetet. :S
..
Az elmúlt két hétben, volt egy "kis" méretbeli változás a pocakon, najó, nem szépítek: Jäger debellásodik. :)
A múlt héten már látható volt, hogy bizony nődögélnek a Kisegerek, kerekedik a pocó:


Minimálisan emeltem az elmúlt egy hétben Jäger napi kajaadagját, naponta kb. 20-30 szemmel több tápot kap, de a manöken alkatának egy időre biztosan lőttek.
Barátaim megmondták a tutit: mostanra Egérkém úgy néz ki, mint egy rosszul felfújt lufi. :)


Kíváncsi vagyok, hány gyerek lapul odabenn, de ez is hamarosan kiderül. :)

3/27/2010

Gombócok a pocakban

Oh igen, Jäger most már biztosan kölyköket vár. :)
Ma 10-re mentünk az állatorvoshoz, hogy megnézzük, kicsi kutyám vajon tényleg a hormonváltozás hatására lett-e beles és bunkó egy személyben. A nyári Imizol-injekció miatt volt egy kis affér az érkezéskor: drága kutyuskám az ajtó előtt behúzta a kéziféket, persze jó gazdi módjára lekezeltem a dolgot, mondván: győzzön az erősebbik. ;) Bejutottunk és bár Jégusz kicsit haragudott az orvosra, végül jutalomfalattal beállítva (ér röhögni), állva készítettük el az ultrahang-felvételt.
A bal oldalon kukucskáltunk és 3 kölyök láttán már nem is érdekeltek a további számok. A lényeget megtudtam: vemhes a szürkém!
Izgi volt, a szikla legördült a szívemről, a kezeim remegtek, de mivel Andris kérte, fényképezzek, így elkészítettem életem egyik leghomályosabb felvételét.
Íme:
Andrisom ezen a képen rögtön látni vélte a két kiskutya fejét, lábacskáit és én elhittem neki. :) Kicsifiam széles vigyorral gratulált Jägernek, épphogy virágcsokrot nem adott a puszik mellé. Tisztára meg voltam hatva, ölelés, csók, volt itt minden, a blöki meg csak kamillázott, mitől is boldog a kisgazdi.